- Danilo Kiš író, költő, műfordító és esszéíró Szabadkán született 1935. február 22-én és Párizsban halt meg 1989. október 15-én. Legismertebb művei a Korai bánat, a Fövenyóra, a Kert, hamu, a Borisz Davidovics síremléke, A holtak enciklopédiája, és az Anatómiai lecke. Kiš csak korai gyermekkorát töltötte Szabadkán, így műveiben magát a várost ritkán említi: „Szabadka: Kosztolányi, a zsinagóga, a barokk városháza… többnyelvűség“. Danilo Kiš mellszobra, Weil Erzsébet alkotása a Zeneiskola mögötti parkban áll, és róla nevezték el Szabadka legrégebbi könyvesboltját is.
- Csáth Géza orvos, műkritikus, zenész és orvos 1887. február 13-án született Szabadkán Brenner Józsefként, és 1919. szeptember 29-én halt meg. Már gyerekként megmutatkozott sokoldalú tehetsége: hegedűn játszott, jól táncolt és festett, és csupán 14 éves volt, amikor első zenei kritikája megjelent. Kosztolányi Dezső unokatestvére volt. Budapesten tanult orvosnak, 1910. és 1913. között az Ideg- és Elmekórtani Klinikán dolgozott. Az első világháborúban hadiorvosként szolgált, majd szülőföldjére visszatérve faluorvosként praktizál, de morfiumfüggősége miatt egészségi állapota ekkor már erősen megromlott. 1919-ben, tragikus körülmények között vetett véget életének.
- Munk Artúr 1886. május 25-én született Szabadkán és 1955. november 8-án halt meg szülővárosában. Jugoszláviai magyar író volt. Az orvosi egyetemet Budapesten végezte el, és egy ideig hajóorvosként dolgozott a Carpathia óceánjárón. Akkor is a Carpathia fedélzetén volt, amikor a hajó elsőként érkezett a tragédia helyszínére, hogy kimentse az elsüllyedt Titanic túlélő utasait. Az első világháborúban hadiorvosként vett részt, majd a háború után, 1921-ben Szabadkán telepedett le. A Szibériában szerzett tapasztalatok alapján írta meg első regényét A nagy káder címmel, elindítva ezzel írói karrierjét. Számos írása, novellája jelent meg a jugoszláviai magyar sajtóban. Legjelentősebb regényei a Köszönöm addig is… és a Bácskai lakodalom.
Galerija:
